áttanulmányoznak minden oldalt, elolvassák a gondosan cizellált szövegeket, átlátják a szerkezetet, majd az összes opció alapos mérlegelését követ!en döntenek, hogy mire kattintanak. Logikus, hogy racionálisan gondolkodó, figyelmes felhasználókat képzelünk el, amikor weblapokat tervezünk. Természetes,hogy úgy gondoljuk, mindenki, aki az internetet használja, úgy viselkedik, mint mi magunk. És persze az is normális, hogy a saját viselkedésünket sokkal megfontoltabbnak, logikusabbnak képzeljük, mint amilyen valójában. Ezért ha hatékony weboldalakat szeretnénk tervezni, akkor meg kell barátkoznunk a webhasználók valódi szokásait jellemz! három törvényszer"séggel. 1. törvényszer"ség: Nem olvassuk végig az oldalakat, csak átfutjuk !ket Közismert tény, hogy webes böngészéseink során a legtöbb oldalt nem olvassuk végig, csupán rájuk pillantunk vagy átfutjuk !ket, hátha találunk olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek megragadják a figyelmünket. Természetesen más a helyzet, ha olyan oldalon járunk, ami híreket, beszámolókat, termékleírásokat vagy egyéb dokumentumokat tartalmaz. De még ekkor is sokan kinyomtatják a néhány bekezdésnél hosszabb szövegeket, mert könnyebb és gyorsabb papírról olvasni, mint monitorról. Vajon miért nem olvasunk alaposabban? Mert rendszerint sietünk. A webhasználat f! oka sokszor az, hogy id!t akarunk spórolni. A felhasználók – képletesen szólva – olyanok, mint a cápák: folyamatosan haladniuk, „úszniuk” kell el!re, vagy elpusztulnak. Nincsen idejük arra, hogy többet olvassanak a feltétlenül szükségesnél. Tudjuk, hogy nem kell mindent elolvasnunk. A legtöbb honlap információtartalmának nagy része érdektelen. Csak azt keressük, ami leginkább megfelel az érdekl!désünknek, vagy kapcsolódik az aktuális problémánkhoz, a többi irreleváns. Az áfutás segít megtalálni a lényeget. Gyakorlott „átfutók” vagyunk. Mindannyian hosszú évek óta úgy keressük a napilapok, folyóiratok, könyvoldalak érdekes részleteit, hogy átfutjuk !ket. Ismerjük és m"köd!képesnek tartjuk ezt az eljárást. A webhasználat els! törvényszer"ségér!l mindig eszembe jut Gary Larson egyik klasszikus karikatúrája, ami azt mutatja be, mi a különbség aközött, amit a kutyánknak mondunk, és aközött, amit a kutya valójában hall. A képen a kutya (Gingernek hívják) látszólag figyelmesen hallgatja a gazdáját, aki lelkibeszédet tart neki arról, hogy nem szabad a szemétben ugrálni. De a kutya tudatáig ebb!l alig-alig jut el valami: „bla-bla GINGER blabla-bla-bla GINGER bla-bla-bla”. A felhasználó személyét!l is függ, persze, hogy mit lát, amikor egy weboldalon jár, de általában csak az oldal tartalmának töredéke jut el a tudatáig. Ahogyan Ginger, mi is csak azokra a szavakra és kifejezésekre figyelünk fel, amelyek a) kapcsolódnak az aktuális problémánkhoz, vagy b) megfelelnek a pillanatnyi érdekl!désünknek. és persze felfigyelünk c) azokra az ingerszavakra, amelyek mélyen bevés!dtek az elménkbe, mint például „ingyenes”, „akció”, „szex” és a saját nevünk. UX MeetOFF 2011. augusztus 25. Budapest Pónya Judit FatDUX Budapest